Korán ébredtem, fájdalmaktól meggyötörten. A tegnapi alkohol, és az éjszaka démoni küzdelmei nyomot hagytak maguk után, Bennem.
Mára beszéltük meg a találkozót a diszkós csajjal. Le fogom mondani. Valami egyszerű kifogást találva. 

Aztán hétvégén megkeresem, hogy muszáj látnom Őt! Muszáj, mert ha a delíriumos fájdalmam elmúlik, átveszi a helyét a vágyakozás fájdalma.
Valami új, betöretlen, birtokolatlan után. Ő az én új fájdalmam.
Éget az érzés, hogy meg kell szereznem.
Közben magamat emésztem. Mert olyan lassan akarom véghezvinni, ahogyan még éppen nem veszítem el. A legkisebb lépésekben szerzem meg, alakítom magamévá, és veszek el tőle mindent, ami ő volt valaha.
Hogy utána ellökhessem, mint egy szakadt, koszos rongyot, ami csak még mocskosabb lesz az utca szennyétől.
hogy végül lenézőn tovaléphessek rajta...

Tetszik parasztok? Elég Irodalmi?